A kora tavaszi kert virágai olyan apró csodákat rejtegetnek, amit csak gyomlálás, vagy csokorkötés közben fedezhet fel az ember… Egészen közel kell hajolnunk hozzájuk, hiszen alig arasznyira emelkednek ki a földből!
Az indás ínfű szép kis árnyéki talajtakaró, egész évben észrevétlen a csipkés szélű tőlevélrózsákkal, sugárirányban szétszaladó, legyökerező indákkal, de ha áprilisban lekuporodunk mellé, a kék virágfüzéren észrevehetjük a kékruhás virágtündéreket! Komolyan nézegetnek körbe, hol találnak még helyet, ahol az indák újra gyökeret tudnak ereszteni, hiszen ott vannak már a szamócák is, hasonló szándékkal, a menta, a gyöngyvirág pedig a föld alól bukkan föl váratlanul a tősarjakkal!
Persze, a tündéreket, manókat akárki nem láthatja meg, de Wass Albert rá a tanú, hogy igenis ott vannak. Hogyan is tanította a kisfiát a Természetben szemlélődni?
„…Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó- ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről… ” (Tavak és erdők könyve)
Persze a tündér ruhája csupán az alsó, összenőtt három sziromlevél csonka maradványa, fölötte pedig a porzók sárgállanak párosával, mindenki tudja. Tündérek pedig nincsenek, csak a mesében, és a tavaszi kertben…
A kankalin tavasszal úgy bukkan elő a sáros, fagyos földből, üde zöld leveleivel maga alá gyűrve a tavalyi levélpárna pókhálóvá vékonyodott maradványát, mint maga a megújuló élet csodája! Szent Péter kulcsának is nevezik a virág formája után, és ezzel a kulccsal nyitja Péter a mennyország kapuját, amin majd a színes tavaszi virágok lépnek ki egymás után! A kerti változatok mindenféle méretben, árnyalatban pompáznak. A sárgák mellett a fürtös gyöngyike is nagyon mutatós, a bordók, lilák a ternye aranysárga bokrai között lennének szépek, de ott túl melegük van nyáron, így inkább csak a vázában találkoznak. A nefelejcs kékje viszont szépen illik mindegyikhez, és a félárnyékban, bokrok védelmében egész évben jól érzik magukat.
A kankalin virága azért különös, mert a porzók és a termők különböző hosszúságúak, így kerüli el a növény az önbeporzást. Némelyik virágban a korongszerű bibepárna emelkedik magasabbra, a másikban az egymáshoz hajló porzók, így a rovar kényelmesen elvégezheti a feladatát, jól megkeveri a különböző géneket hordozó virágport! A kerti kankalinoknál láthatóan nagyon jól működik ez az elgondolás, hiszen ha magról neveljük őket, vagy hagyjuk árnyékos, kevésbé bolygatott kertrészekben magot szórni, kicsírázni, színben, formában, magasságban nagyon változatos növényeket találunk a szaporulatban!
A kankalinból kötött apró csokrokban először a jácint illatozik, a mézillatú, aranysárga ternye, aztán a gyöngyikék, és néha még az anyák napjára kinyíló gyöngyvirág mellé is jut belőle! De az már a május virága, és fordulnak tovább a virágos kalendárium lapjai…
Fotó: Holobrádi Miklós
