Nem tudom, ki hogy van vele, nekem repül az idő. Rohannak a napok, a hetek, én pedig néha kétségbeesetten rohanok utánuk és úgy érzem, időnként igen nehéz velük lépést tartani. Mintha csak tegnap lett volna karácsony, pedig már a húsvéton is túl vagyunk és nyakunkon a május. Számomra ez a hónap tele van érzelmekkel, nosztalgiával, emlékekkel. Különleges, mozgalmas, élettel teli néhány hét. Azt mondják, a május a szerelem hónapja és azt hiszem, ebben van is némi igazság. De nemcsak a szerelem hónapja, hanem a szereteté, az izgalomé, a vidámságé, a bűvöleté is. Van benne valami sejtelmes, bájos és bizsergető. Az elejétől a végéig.
Már a hónap első napja is rengeteg emléket ébreszt bennem. A majálisról Szinyei Merse Pál képe ugrik be és a régi május elsejék, kötelező felvonulásokkal, amikor diákokként, egyenruhában, „énekszóval” köszöntöttük a munka ünnepét. Este a családok többsége a tv előtt várta, „mit kértek a felvonulók”, reménykedve, hogy az „Önök kérték” különkiadásában akad majd olyan kívánság is, ami a saját ízlésüknek is megfelel. De a hónap első napja nemcsak ezért volt érdekes. Emlékszem, a környékünkön volt egy hagyomány, mely szerint a legények májusfát állítottak annak a lánynak, aki tetszett nekik. Kerítésekre tűzött, színes szalagokkal díszített ágat, mely a szerelmet jelképezte. A fiúk a vaskos nyárfagallyat éjszaka, titokban rögzítették a kapura, s büszke volt az a lány, akinek májusfát állítottak.
A hónap érzelmi kavalkádját elemezve, a szeretetet kétségtelenül az anyák napja képviseli, de megható pillanatokból bőven jut a ballagásokra és a szerenádokra is. Izgalmakból sem szenvedünk hiányt. Erről gondoskodik a verejtékcseppekkel átitatott érettségi. Alig akad olyan ember, akinek a családjában, vagy a rokoni, baráti, illetve ismeretségi körében ne érettségizne éppen valaki. Olyan ember pedig végképp nincs, aki ne emlékezne még sok-sok év távlatából is a saját érettségijére. Nem mostanában fejeztem be a középiskolát, de a mai napig minden évben kíváncsian várom az írásbeli vizsgák első napján a magyar tételeket, gondolatban szurkolva az éppen szenvedőknek.
Az érzések csokrából nem marad ki a romantika sem. Bár manapság már nem túl divatosak, régen ilyenkor nyitottak a kertmozik. A ma népszerű pattogatott kukorica helyett újságpapírból hajtogatott tölcsérekbe csomagolt, pirított napraforgómagokat – hétköznapi nevén „szotyit” – árultak a bejáratnál és öblös, karfás székek helyett kényelmetlen fapadokon ültek a nézők. Néha még egy-egy záporeső is elmosta őket, de azt hiszem, mindez senkit nem zavart. A mozi utáni andalító séta és a csillagos ég alatt elsuttogott vallomások minden kényelmetlenséget kárpótoltak. S ha már a szerelemnél tartunk, biztos nem véletlen, hogy májusban indul az esküvők, lakodalmak szezonja.
Az igazi vidámságot a hónap utolsó vasárnapja, vagyis a gyermeknap hozza el. Rengeteg programmal, önfeledt nevetéssel és csillogó szempárokkal. S ez a nap nemcsak a felszabadult játékról szól, de jelzi azt is, hogy közeleg a tanév vége. Még néhány röpke hét és vége az iskolának. De addig még nemcsak a sok mindent eldöntő témazárók várnak a diákokra, hanem az év végi osztálykirándulások is, melyek életre szóló élményeket tartogatnak számukra. Mi, felnőttek is készülünk a nyárra. A legtöbb strand már tárt kapukkal vár és lázasan tervezgetjük a szabadságot, a családi nyaralást.
S ha május, akkor van még két dolog, amiről nem feledkezhetünk meg: a gyöngyvirágról és az orgonáról. E két virág nélkül el sem tudnám képzelni ezt a hónapot. Ennek a két növénynek az illata teszi fel az i-re a pontot. Ez a két illat valahogy megfűszerezi, áthatja és teljessé teszi ezt a sokféle érzelmet.
Felénk már hetek óta esik, mi több, ömlik az eső. Most végre elállt. Sarkig kitárom az ablakokat és a teraszajtót. Írom a cikket és élvezem, ahogy árad be a friss levegő. Arcomba vág az eső és a felázott föld jellegzetes szaga, amibe időnként egy-egy szellő a szomszéd kerítése mögül finom orgonaillatot kever.
Újra itt a május. Ma már nem énekelünk mozgalmi dalokat, egyre kevesebb helyen állítanak májusfát és a kertmozik virágkora is leáldozott. A világ folyamatosan változik. Új trendek jönnek, új szokások alakulnak ki, új nemzedék születik. De vannak dolgok, melyek sohasem változnak. A gyöngyvirág és az orgona illata ma is ugyanolyan bódító, mint sok-sok évvel ezelőtt. Akárcsak a kellemes májusi estéké, melyekben van valami izgalmas, valami megfoghatatlan. Egy kis jóleső, szívet, lelket bizsergető borzongás, melyről hiszem, hogy – függetlenül attól, hány éves az ember és éppen merre tart a világ -, minden évben ugyanúgy magával ragad. Az idő ugyan rohan, de bármilyen gyorsan telik is, vétek lenne hagyni, hogy a legszebb pillanatok elmenjenek mellettünk.
Fotó: sxc.hu, ruffledblog.com
